ÚJÉV
1873 előtt Japán a kínai naptár szerint ünnepelte az újévet, ami tavaszra esett. A Meidzsi időszakban azonban átvették a Gergely naptárat, és ezzel az újév ünneplése is megváltozott, tehát ugyanúgy január 1-je az új év napja.
Japánban nem „tavaszi nagytakarítás” van, hanem ilyenkor, év végén szokás nagytakarítást tartani, csillogó-villogó házzal várva az új évet, ezért a háziasszonyok is elfoglaltak.
Bónenkai 忘年会
Szó szerint azt jelenti, hogy „évet felejtő parti”. Egyfajta szilveszteri bulinak is lehetne hívni, bár nem feltétlenül az év utolsó napján tartják. Ilyenkor a kollégák, diákok összejönnek, nagy ivászatot tartanak, felszabadulnak és jól érzik magukat. A diákok és dolgozó emberek egész évben keményen dolgoznak, ilyenkor azonban megengedett a lazulás, bohóckodás.
Tosikosi-szoba年越しそば
Ez egy tészta, amit a japánok az év utolsó napján többnyire otthon a családdal este elfogyasztanak. Bár a szokás helyenként változik. Van, ahol újév első napján, van ahol 15-én eszik, és van, ahol nem is szobát, hanem udont esznek.
A szokás még az Edo-korban alakult ki. Sokan azzal magyarázzák, hogy azért a szobára esett a választás, mert azt kívánták, hogy olyan hosszú legyen az életük, amilyen a tészta. Egy másik magyarázat szerint azért ezt a tésztát eszik, mert a többihez képest sokkal könnyebben vágható, és úgy tartották, hogy ahogy a tésztát sikerül vágni, úgy sikerüljön elvágni az ebben az évben történt rossz dolgokat, hogy ne folytatódjanak a következő évben.
Kadomacu 門松
Ez egy olyan dísz, amit fenyőből és bambuszból csinálnak, és a kapu, vagy ajtó két oldalára tesznek, így várva a Tosikamit, vagyis az év istenségét, aki minden házat meglátogat, és bőséget hoz arra az évre. A neve régiónként változik. Szokták Tondo-szan, Sógacu-szama, Dzsakunen-szan, és hasonló neveken is említeni. Sok helyen összemosódik az ősök szellemével. A díszt karácsony után már lehet látni itt-ott, és január 7-ig szokott kint lenni. Ezért hívják ezt az időszakot "macu no ucsi"-nak, ami azt jelenti, hogy a fenyő ideje alatt. Egyes régiókban ez január 15-ig tart, a "kis újév"-ig.
Otosidama お年玉
Ez a gyerekek újévi zsebpénze. Kis díszes borítékban kapják, és általában az első pár napban elköltik játékokra. Nem kis pénzek ezek, általánosan olyan 5000 Yen lapul a kis borítékokban (kb. 12 000 Ft).
Hacumóde: első templomlátogatás. Január 1-jén olyan tömeg van a híresebb buddhista és sintó templomokban, hogy az ember megy, amerre a tömeg viszi. Nem kell félni, odajut mindenki az oltárhoz, de mire észrevenné, már a kapun kívül találja magát. Ha jó idő van, akkor sokan vesznek fel kimonót is erre az alkalomra.
Oszecsi rjóri
Ez az újévi lakoma. Január első három napján zárva vannak a boltok, és ez régen is így volt, amíg nem volt hűtőszekrény. Ezért ezeken a napokon főleg olyan ételek variációi terjedtek el, amik sokáig elállnak, vagyis szárazak, sósak, stb. Az étel elállása azért is fontos, mert úgy tartják, hogy az első három napban főzés balszerencsét hoz. Ezért ha van is otthon hozzávaló, nem főznek, csak amit már december utolsó napján előkészítettek. Ez alól egyedül a zónyi a kivétel, ami egyfajta újévi leves hússal, mocsival és zöldségekkel.
Az oszecsi rjórit dobozban tárolják és tálalják, úgyhogy hasonlít a bentóhoz, amit a diákok és a dolgozó emberek napközben fogyasztanak, csak ez sokkal nagyobb.